David
Gary Ackerman a Sri Chinmoy tiszteletére tartott beszédét
így kezdte: Drága barátom, adj nekem erőt, hogy megtaláljam a megfelelő
szavakat gondolataimhoz. Drága egyetlen Sallym! Megtaláltam. Ott csillogott a
két deszka közti résben. Érte nyúltam, két ujjam közé fogtam. Még mindig érzem
az ezüst hűvösét, ahogy belenyomódik a mutató- és hüvelykujjamba. Erősen
tartottam. Itt fogom. És most kinyitom a szemem, és oda adom neked. Kinyitom a
szemem. Nyújtom a kezem, de az üres. Átlátszó, orvosi csövek kuszasága lóg ki
belőlem. Hallom a súrlódásukat, ahogy egymáson elmozdulnak. Aztán valaki
megragadja a kezem, két kézzel, ragaszkodón. Ezek nem a te kezeid. Ezek ráncos, sokat látott kezek. És anyám arca kúszik be a látókörömbe. Nem értem. Mi
történt? Mit keresek én itt?